Bazsalikom (Ocimum basilicum)

Termesztése és felhasználása a mediterrán országokban több évezredre vezethető vissza. A bazsalikom őshazája egyébként India, onnan került – talán Nagy Sándor idejében – Európába. Bár illata kellemes, a középkori miniatúrákon a gyűlölet jelképeként bukkan föl. Hazánkban már igen rég óta termesztik, erről tanúskodik, hogy Szikszai Fabriczius Balázs is felvette már 1590-ben kiadott latin–magyar szójegyzékébe.

Föld feletti részében 0,5-1% illóolaj halmozódik fel, amely többek közt tartalmaz anetholt (mint az ánizs), estragolt (mint a tárkony). eucalyptolt, eugenolt (mint a szegfûszeg és a szegfûbors) és linaloolt (mint a francia levendula). Szívillat. Kellemesen édes, fűszeres, ugyanakkor friss és zöld illat, némileg a tárkonyra emlékeztet.

A népi gyógyászatban étvágygerjesztőnek, vizelet- és szélhajtónak, köhögéscsillapítónak használják. Főzetét külsőleg borogatásra, torokgyulladás esetén öblögetésre is alkalmazzák.

A mediterrán konyhában egyenesen nélkülözhetetlen. Édes és fűszeres illata különösen Olaszországban népszerű, de szívesen használják Vietnámban és Thaiföldön is. Az olasz konyhában gyakran a paradicsommal együttesen használják. Kellemes fűszere a friss salátáknak is, tésztákhoz, babhoz valamint gombához is jól illik. A jellegzetes olasz pesto nevű pikáns szósz fő alkotóeleme. Bárány, hal, szárnyas ízesítéséhez kitűnő. Harmonizál a fokhagymával, citrommal, kakukkfűvel.