Pacsuli ( Pogostemon patchouli )

A pacsuli növény eredetileg Indonézia és Malajzia vidékén honos, de ma már számos más helyen termesztik. Európa Anglián keresztül ismerte meg, ahova a 19. században került be. Erős, émelyítően fűszeres illata édeskés, kissé pikáns, fára emlékeztet, a kámfor és moha zöld árnyalatával. Hatása nyugtató, aggodalmak, depresszió esetén segíti a szellemi egyensúly elérését, emellett érzékenyebbé teszi az embert.

Pacsuliolajból állították elő az egyik legrégebben ismert szeszkviterpén-alkoholt, a pacsuli-alkoholt. Ez a pacsuliolaj egyik fő összetevője; emellett még viszonylag sok pacsulipiridint, gvajént, humulént, és benzaldehidet tartalmaz. A levelekből extrahálják még a gyümölcsillatú pacsulirezinolt, amit az illatanyagok rögzítésére alkalmaznak. A világon évente mintegy ötszáz tonna pacsuliolajat termelnek, főleg Indonéziában és Kínában.

Az illatszergyártásban a chypre, fás és keleties parfümkompozíciókban használják. Széles körben alkalmazzák leheletfrissítő édességek aromás összetevőjeként.

A hagyományos ázsiai gyógyászatban sokrétűen alkalmazzák, így magas vérnyomás, apátia, ödéma, megfázás, fejfájás, hányinger és gyomorfájdalmak ellen; Japánban és Malajziában mérges kígyók marására is – ezek kezelését nem segíti, de enyhíti a tüneteket.