Gondolataim a főzésről… Számomra a főzésnek nincs bibliája, nincs recept, nincsenek törvények. Vannak ízek, illatok, színek, érzések. A főzés olyan mint a szeretkezés. Egyszeri és megismételhetelen. A cél, hogy örömöt okozzunk a másiknak. Sosincs két egyforma étel. Mindig a tökéletességre törekszünk de az adott pillanat és hangulat dönti el, hogy milyen lesz az ételünk. Tudjuk az alapokat, rutinosan használjuk a fűszereket de mindig más lesz. Lehet, hogy jobb, de előfordul, hogy nem úgy sikerül ahogy szerettük volna, de ez is egy újfajta ismeretet nyújt számunkra és lehet, hogy az új ízkombinációval egy eddig ismeretlen, izgalmasabb területre tévedünk. És ettől csodálatos a főzés. Engedni kell szabadon szárnyalni az érzéseinket. Úgy vezesse kezünket, mintha karmesteri pálcát suhogtatnánk a levegőben és minden egyes mozdulattal egy újabb fűszerillat szóródik szerte a levegőbe és egyúttal fűszerezi ételünket, életünket. Itt nem lesznek receptek. Csak fűszerek vagy alapanyagok, melyeket felhasználva csak a kreatívitás szab határt. Megálmodott ízek, illatok tárulnak elénk mint egy festmény vagy dallam.